Egyedi esküvői meghívó idézetek

Egyedi esküvői meghívó idézetek és szövegek a Házasodnál jóvoltából

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.”
/Goethe/

“Amikor megszólal az orgona zenéje
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak, megtartani mindörökre
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.”
/Ady Endre/

“A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.”

“Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.”
/Lope de Vega/

“Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval,
Csak Te, csak én örökké holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendesen boldogok lenni,
Szívünk mélyén őszintén, igazán szeretni.”
/Stendhal/

“Amit szívedbe rejtesz,
Szemednek tárd ki azt;
Amit szemednek sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.”
/József A./

“Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hu mindhalálig.”
/Madách/

“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetodtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
/Tóth Árpád/

“Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel bennem,
S hogy megosztod az életed velem.”
/Ady Endre/

“Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye:Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!
Zöld myrtus koszorúd a pályám szép reménye,
S könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem. ”
/Berzsenyi Dániel/

“Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.
Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.
Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,
És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetbõl,
Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Adjatok egymásnak kenyeretekbõl, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.
Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek,
de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak,
bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.
Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás õrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,
Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,
És a tölgyfa és a ciprus sem nõ egymás árnyékában”

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretõm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretõd vagyok s testvéred.
Szellõm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellõd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.”

/Kányádi Sándor: Két nyárfa/

“Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.

Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.”

/Goethe/

“Összedõlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség

Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklõ végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.”

/Edith Piaf/

“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetõdtek,
És éreztem: szivembe visszatér
és zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés, mennyire szeretlek!”

/Tóth Árpád/

“Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre.”
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.”

/Ady Endre/

“Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hûségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.”

/G.R. Tolsztoj L./

“A házasság csak akkor adhat boldogságot,
ha a célunk egy és ugyanaz;
ha két ember egy úton találkozik s azt mondja egymásnak:
“Jer, menjünk együtt!” “Jer” – és kezet adnak egymásnak…”

/G.R. Tolsztoj L./

“Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék,
és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy KÖSZÖNÖM.”

“Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentõl újra visszakérném,
Dicsõbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!”

/Vörösmarty Mihály/

“Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tõlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elfelejtettem.
Meghallgattál és elakadt a szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
Hogy tudjak élni, halni egymagam!”

/József Attila/

“Tedd a kezed homlokomra,
Mintha kezed kezem volna.

Úgy õrizz, mint ki gyilkolna,
mintha életem élted volna.

Úgy szeress, mint ha jó volna,
mintha szívem szíved volna.”

/József Attila/

“Szemed színe, mint az ég,
Mióta megláttam, bennem ég,
Az irántad érzett szenvedély
Mely nem halványul, ne félj
Te vagy a fény az életemben,
Ha mindent félre kéne tennem,
Nem érdekelne, hát legyen,
Csak kedvesem, örökké légy velem.”

“Ha lépésemre senki sem vigyázna,
Félve lépnék a nagyvilágba.
De Te itt vagy velem,
Ki erõsen fogja a kezem,
Jöhet az élet bármi gondja, baja,
Karjaidban suttogom
Nem hagylak el soha.”

“Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott,
áldom az utat, amelyre most léptünk
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.”

“Tégy örökké boldoggá engemet,
Néked adom tiszta lelkemet,
Légy hozzám kedves és türelmes,
Mert együtt élni csak így érdemes.”

“Ne rejtõzz el, úgyis látlak!
Rád csukom a szempillámat.
Benn dörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bõrén,
mint vadvízen a verõfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, ha velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek.”

“Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.”

/Szabó Lõrinc/

“Az élet rögös útján nekünk találkoznunk kellett,
Hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, én is veled megyek,
Rád bízom magam, mert nagyon szeretlek.

Megfogom kezedet, s megígérem neked,
Hogy az élet rögös útján végig elkísérlek.
Boldogok leszünk majd, mert hisz én is szeretlek,
Amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hű leszek.”

“Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged!”

http://www.meghivodiszkont.hu/termekek/eskuvoi-meghivok/e-kollekcio/

 

Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd tenyeredben a végtelent.
/William Blake/

 

Te vagy a kedvesség, a türelem, a szeretet.
Te vagy a nevetés, a bátorság, a remény.
Te vagy az életem.
/Pam Brown/

 

Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.

Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé, nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.

Nem tudjuk még, de jó nagyon,
itt vagy velem, s kezedet foghatom,
ezer veszély, szakadék mélye vár,
le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.
/Goethe/

 

“Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom, hova tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!”
/Jim Morrison/

“Te vagy a lélegzet s minden szívdobbanás,
te vagy a születő gondolat, a magamba zárt vallomás.
Te vagy a vágy, ami ébren tartja az álmokat.
S ami nem én vagyok, minden más is te vagy!”
/Kirsch Péter/

Amit szívedbe rejtesz
Szemednek tárd ki azt.
Amit szemeddel sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -mint mondják-
Belehal, aki él,
De úgy kell a boldogság,
Mint egy falat kenyér!”
/József Attila/

“Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó
életednek.
/Móra Ferenc/

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.
És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És – végtelen nagy szerelemmel.”
/Juhász Gyula /

 

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy. ”
/Szabó Lőrinc/

 

“Ma én leszek a holdfény,
S belopódzom az ablakon át,
Mint aki hosszú útról haza tér,
Oda bújok Hozzád.
Messzi fehér csillagoktól
Éjszaki fényt hozok Neked,
Smaragdszemű angyaloktól
Csillogó könnycseppeket.
Aranyszínű virágporral
Csillagot festek két szemedre,
Mintha pillantásod csillogása
Napvilágnak fénye lenne.
Majd két kezemmel betakarlak,
S hangtalan érintésem megtöri a csendet,
Ha sírsz, én könnyeimmel vigasztallak,
S akár a holt fény, felolvadok Benned.”
/Brinkusz Gábor/

 

“Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzám vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már az , aki kérdezett és
hol van már az a felelet-
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.”
/Csukás István/

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.
Így sohase vártak, így sohase kértek,
Így még nem szerettek soha, soha téged.
Minden virág az én szerelmemből nyílik,
S ez az én szerelmem elkísér a sírig.
Minden nóta az én bánatomat zengi,
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.
/Balázs Árpád/

“Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.
Egyetlen leszel számomra a világon, és én is
Egyetlen leszek a te számodra.
Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű:
Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
/A. de Saint-Exuppéry/

“Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találniegy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk,akinek kedves az arca,
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű
jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk.”
/Hemingway/

“Az élet rögös útján nekünk
Találkoznunk kellett, hogy hitben
Szeretetben éljünk mi egymás mellett
Fogd meg hát a kezemet
És én veled megyek
Rád bízom magam, mert nagyon szeretlek.”
“Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze
Ha mindig ily szép lenne az élet
Nem is lenne szükség esküre
Legyen bármily hosszú is az élet
Sírig tartó boldogságot ad,
S bátran nézhetsz az emberek szemébe
Mindaddig, míg betartod szavad!”
“Ma még a szívetek egymásért dobog
Rajtatok múlik, meddig lesztek ily boldogok,
Ha az életetekben nehézségek lesznek,
Emlékezzetek vissza, milyen szép a kezdet.
Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval
Csak te csak én örökké és holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.

 

“Az egész oly kevés mit neked adhatok
Talán vedd a szívem, bár már a tiéd tudhatod
Semmit sem kérek cserébe tőled én
Talán csak? Nevess rám életem minden reggelén!”

 

“Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”

“Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged.”

“Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott.”

 

“Szívem ezt a percet nagyon régen várja,
Amelyben Te leszel az életem párja.
Oly boldogan gondol szívem a jövőre,
Mikor elmondhatom: Enyém vagy örökre.”

 

“Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség.”

 

“Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogyan két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.”

 

“Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.”

/Szabó Lőrinc/

Köszönjük, hogy megteszed!

Ez az űrlap arra szolgál, hogy elküld nekünk a véleményedet. Hiba, észrevétel, javaslat és építő jellegű kritika esetén KÖSZÖNJÜK az őszinteségedet!

Sending

© Házasodnál 2018 - Készítette: repyx.com

Log in with your credentials

or    

Forgot your details?